Amikor meghalljuk ezt a szót, hogy ezüst, a legtöbb embernek az ékszerek jutnak az eszébe, hiszen a fehéren vagy szürkésen csillogó finom ékszerek egyik legkedveltebb alapanyaga az ezüst. Bár ebből a nemesfémből sok más eszköz is készül, mégis az ékszerek által lett a legelterjedtebb a világon.

Ha szeretnénk többet tudni a nyakunkban ékeskedő ékszerünk történetéről, nagyon messzire kéne visszautaznunk időben. Egy biztos, hogy Afrikában ma is vannak olyan törzsek, akik csak láncot hordanak a nyakukban, öltözködés gyanánt, vagyis ruha helyett.

Ebből is látszik, hogy ez az ékszer a divatnak és az önkifejezésnek alapvető eszköze.

Léteznek olyan fajták is, amiket különböző kövekkel díszítenek, ezek kiválasztása már nagyobb körültekintést követel, hiszen nem csak ízlésünket, de személyiségünket is tükrözi, hogy milyet választunk ki.

A nők egyik alapvető ékszere a fülbevaló. A hölgyek évszázadok óta használják testük ékesítéséhez. Gyakori eset, hogy a kislányok fülét már röviddel a születésük után „kifúrják”, hogy csecsemőkoruktól kezdve hordhassanak fülbevalót.

Ma már teljesen egyértelműnek tűnik, hogy ez az ékszer a hétköznapi ékszerek közé tartozik, de vajon mióta is hordják az emberek?

Karl Friedrich May /1842-1912/ minden idők legtöbb könyvét eladó német írója, az amerikai vadnyugat bemutatása által lett méltán híres. Szegény családban született és a majdnem vak kisfiúcska csak 4 éves korában nyerte vissza látását. A tanári pályával próbálkozott, sokszor összeütközésbe került a törvénnyel is, de 1875-től írásai által szinte egy csapásra ismertté vált és természetesen a magyar fiatalság egyik kedvenc írójává is lett, amikor itthon is kiadták műveit.

A görög istennő, Artemisz a legenda szerint ezüst szekéren utazott az égen. Kezében ezüst íjat tartott és ezüst holdfényt lőtt ki az íjából. Tehát méltán tarthatjuk őt az „Ezüst Istennőnek”.

Neve ismerős lehet sokak számára, hiszen az iskolai tanulmányokban is szerepel. Ő a vadászat és az íjászat istennője, a tizenkét olümposzi isten egyike. A monda szerint Apollón ikertestvére, aki a római Dianának felel meg, tehát a vadászat és a vadak védelmezője, ugyanakkor a nők és gyermekek védőszentjének is tartják.

Egy igazi nő soha nem tudja megunni azt, hogy szebbnél szebb ékszerekkel ékesítse fel a testét, karkötővel a karját, gyűrűvel az ujját és nyaklánccal a nyakát. Erre különösen alkalmasak a kristályos nyakláncok, amik minden alkalomra viselhetőek, persze jó, ha nem csak egyetlen egy darab lapul éppen ezért az ékszerdobozban. Hiszen más kristályos nyaklánc illik egy hétköznapi elfoglaltsághoz és megint más egy esti, ünnepélyes alkalomra. Nincs az a hölgy, akinek ne csillanna fel a szeme, ha a kirakatban meglát egy kedvére való ékszert, és ha még meg is szerezheti magának, netán ajándékba kapja, akkor igazi az öröme.

A kristályok születése és a karkötők viselésének hagyománya és népszerűsége igazán izgalmas, eseménydús időszakokon ment keresztül az elmúlt évezredekben. Az ősemberektől kezdve, fáraókon és papokon keresztül minden században megvolt a kiemelkedő jelentősége, szimbóluma a karkötő viselésének és ajándékozásának. Ez idő alatt a női lét rejtelmei és csodái hosszú időn át háttérbe kerültek, valahová a mélybe temetve, alig engedve, hogy természetes ragyogásunk betöltse a világot. A természetben születő ásványok csodája is hosszú úton születik meg, több millió év kitartó munkájára, a Föld mélyében munkálkodó erőkre van szükség ahhoz, hogy szerkezetük kiforrja magát, közülük is csak néhány kerül felszínre a bányászat által, hogy onnan gondos kezekbe kerülve alázatos munkával ragyogó drágakövekké minősüljenek át.

Hosszú idő óta most látod újra egy kedves barátodat, kellemesen csevegtek, sok érdekes, izgalmas történetet meséltek egymásnak arról, hogy kivel mi történt az elmúlt időszakban. Mégis azon kapod magad, hogy tekinteted újra és újra elkalandozik, figyelsz rá, de mégsem őt tiszteled meg pillantásaiddal, hanem a nyakában finoman ringó ragyogó nyakékét, ami millió apró fényszikrával kényezteti szemeidet.

Fából nem készülhet vaskarika, ellenben nemesacél ékszerek igenis léteznek!

Valójában mi is a nemesacél? Az acélnak egy bizonyos, speciális fajtája, amely más elemek hozzáadása következtében a közönséges acélt felülmúló tulajdonságokkal rendelkezik. Ilyen tulajdonságok mondjuk a keménység, tűzállóság vagy éppen a szilárdság, mágneses sajátosságok.

A hozzáadott elemek lehetnek a króm, mangán vagy a nikkel például. Legfontosabb nemesacélként tartják számon a szilícium-, alumínium-, wolfram-, króm-, és a nikkel ötvözetével készült acélokat.

Talán furcsán hangzik ez a kérdés, de bizony manapság már erre is gondolni kell! Hiszen vannak aranyból készült gyűrűk, léteznek ezüst gyűrűk és a nemesacél gyűrűkről sem szabad elfeledkeznünk. 

Az ékszerek szinte kéz a kézben fejlődtek, változtak az emberiséggel, évezredeken és jelentős történelmi korszakokon át.  Sokszor visszatükrözve az aktuális viszonyokat és körülményeket. Ki ne emlékezne nagyanyáink bölcsességére, ami így szólt: „ha kíváncsi vagy valakinek az életére, nézd meg a kezét”.

Az égbolton bolyongó égitestek minden kor emberét elbűvölik. Ahogyan a teli Hold méltóságteljesen beragyogja a fekete eget, selymesen csillogó ezüstös fényét önti a rászegeződő kíváncsi tekintetekre. Nem véletlen, hogy az ősi civilizációkban az ezüstöt a Holddal asszociálták ragyogó fehéres-szürkés színe miatt, ellentétben az arannyal, amit a Naphoz kapcsoltak. Az egyiptomiak az ezüstöt majdnem tökéletes fémnek ítélték, az aranyat követően. Ennek nyomán jelölték az ezüstöt félkörrel, az aranyat teljes körrel írásos feljegyzéseikben.